A mesekönyvek

Rapandi és a váci remete

 
Ferkó

ARapandi-sorozat jól ismert szereplői, a négy fiú, Gabesz, Ferkó, Moly, Favi, valamint új ismerősük, Györgyi ebben a regényben mesés kalandok hőse lesz. Ami nem csoda, hiszen Rapandi varázsló mellett sosem lehet unatkozni.

Ezúttal a helyszín Vác, és egy remete is bekapcsolódik a történetbe, amelynek során a gyerekek segítségével megpróbálják kiszabadítani a tükörvilágban rekedt varázslóbarátjukat. Ez nem egyszerű feladat, de a fiúk és az egy szem lány még az időutazástól és a veszélyes varázslatoktól sem rettennek vissza, ha a cél egy Mária Terézia korában készült kézitükör megszerzése.
Hogy sikerrel járnak-e, az kiderül ebből a regényből, mely immár a harmadik a sorban a Rapandi-mesék közt. Az első kötet Rapandi és az elveszett szobor, a második pedig Rapandi és a varázspálca címen jelent meg.



Rapandi és a varázspálca

 
Bori

Ahegyes süvegű, ezüst köpenyes varázslót már ismerik azok, akik olvasták a Rapandi és az elveszett szobor című regényt. Az a kötet négy fiú szövetségéről szólt, akik egy titokzatos szobor, a Vimpáci Madonna megtalálása közben hihetetlen kalandokat éltek át, s kötöttek egymással barátságot. Gabesz, Ferkó, Moly és Favi az iskolában most újra találkoznak. Már hetedikesek, és Rapandi ismét a segítségüket kéri. Ezúttal egy varázspálca megtalálása a cél, de a tét ezúttal is óriási: a felavatásra váró Erzsébet híd sorsa múlik a kutatás sikerességén. Rapandi egy varázslótanonc lányt is bemutat a fiúknak, aki segít nekik a veszélyes kalandok során. Bori együttműködik a kis csapattal, és talán nem árulok el titkot, ha megsúgom: egy kamaszszerelem finom felhője is körbelengi a történetet.

Hogy miféle hajmeresztő meglepetések érik őket, miféle vad kalandokba sodródnak, és főleg, hogy megtalálják-e végül a varázspálcát, azt most itt nem mondom el. Megtudhattok mindent, ha elolvassátok Rapandi újabb történetét. Ígérem, izgalmakban nem lesz hiány, ha belevágtok.



Rapandi és az elveszett szobor

 
Rapandi

Kisgyermekkorában minden embernek van varázslója, akit elfelejtünk, mire felnőttek leszünk. Ez a varázsló mindenki más számára láthatatlan, csak a gyerekek látják. Segít, ha nagy baj van, vigaszt nyújt, ha kell, társaságot jelent a magányban, és végső esetben a varázserejét is használja az érdekünkben. Ezt onnan tudom, hogy nekem is volt varázslóm – ezüstköpenyes, hosszú süveges, cvikkeres, varázspálcás, olyan, mint a varázslós mesékben –, csak valami fura csoda folytán én máig emlékszem rá. Az enyémet Rapandinak hívták: ő segített át gyerekkorom sok nehézségén, buktatóján. Igazi barát volt. Olyannyira, hogy időnként ő kért tőlem segítséget. Ez a könyv is egy ilyen esetet mesél el. Barátaimmal egészen hihetetlen kalandban volt részünk, amikor egy hideg, havas télen segítettünk visszaszerezni a Vimpáci Madonnát. Hogy mi az? Hát az elveszett szobor! De ha elolvassátok ezt a könyvet, mindent megtudtok belőle.

És főleg: megismeritek Rapandit!