Doros Judit: Visszafojtott lélegzet

  • by rapandi - k, 2015.06.09. - 00:14

Gyerekkoromban, családi rendezvényeken hat-nyolc unokatestvéremmel ültünk ki esténként a lépcsőre, és félelmetes történeteket meséltünk egymásnak. Arról, hogy egyedül kell bemennünk éjjel a temetőbe, és virágot lopni az egyik sírról. Hogy a kerekes kút vödrébe ülünk, és úgy engednek le a mélybe. Vagy be kell mennünk a sziszegve gágogó hamis libák közé, akik alaposan szétcsipkedik a lábunkat, esetleg kint kell aludnunk a szőlőhegyen, amikor éjjelente arra settenkednek a tolvajok. Lélegzetvisszafojtva hallgattuk ilyenkor a másik meséjét, s a hangosan sivítottunk az ijedtségtől, ha odafent megmozdult egy függöny, vagy a szomszéd kutyája álmában megcsörrentette a lábasát.

Egy jó mesének jó szava a "visszafojtott lélegzet." Észre sem vesszük, hogy teljes lényünkkel a történetre figyelünk, olyannyira, hogy valóban elfelejtünk közben rendesen levegőt venni, pedig az többnyire egyszerűnek tűnik. Fisch Gábor László legújabb Rapandi-mesekönyve efféle izgalmakat kínál. Leginkább kiskamaszoknak, a gyerek és felnőtt lét határán imbolygóknak, s persze gyereklelkű felnőtteknek. Olyanoknak, akik meglátják a szitakötőszárnyú kék rovarban Urmillát a tündért, a komor bagolyban Lucát a testőrt, s a szigorú portásban a mesebeli jótevőt. Akik elhiszik, hogy egy kulcs képes sárkánnyá változni, s ha átlépünk egy kerítésajtón, a télből a nyárba érkezünk.

A valóság és a mese mezsgyéjén mozog ez a történet, ettől válik még inkább izgalmassá. Mert létezik egy Röjtökmuzsaj nevű falu, ahol asztmás és más légúti betegségben szenvedő gyerekek gyógyulhattak, de hogy kastélyának környékén folyton eltűnő kápolnák, egymással harcoló varázslónemzetségek, titkokat őrző könyvtárak és kakaókat kínáló toronyszobák lennének, nos, ehhez már szükségünk van Fisch Gábor László másik, a mesebirodalomba is belelátó szemére, s a csodás ösvényeken vezető kezére is. Mint ahogyan létezik Vimpác, és Röjtökmuzsaj templomában ma is ott a csodatévő erejű Madonna, de hogy varázslóbirodalmakat is képes szétszakítana léte vagy nem léte, azt csak Moly, Favi, Ferkó és Gabesz kalandozásaiból tudjuk. Négy fiú, aki gyógyulni érkezik egy friss levegőjű szanatóriumba, ám olyan kalandban lesz részük, amilyenre álmukban sem gondoltak volna. Ha Micimackót hívnám segítségül e könyv ajánlásához, azt mondanám: induljon hát a tejfelezés! De inkább – röjtökmuzsajiasan szólva - kalandra fel!

Doros Judit
újságíró, Népszabadság

Kategória: