Koblencz Zsuzsa: A képzelet teremtő ereje

  • by rapandi - k, 2015.06.09. - 00:12

Amikor Röjtökmuzsaj nevét mindjárt az első fejezetben megpillantottam, én már meg voltam véve. Röjtökmuzsaj! Parádsasvár. Farkasgyepű.... Titokzatos helyek, melyekre minket, időközben nagyszülőkké varázsolódott hajdani kisgyerekeket, holmi foltos tüdők, köhécselések, váratlan orrvérzések, bőrön átlátszó bordák miatt vittek megemberesedni.

Noha Röjtökmuzsajon életemben sose jártam eddig, nagyon jól el tudom képzelni. Nekünk annak idején olyan beláthatatlanul hatalmas volt  a világ, hogy minden ismeretlent képzelőerővel kellett pótolnunk.

Vidéki kislányként hatévesen láttam először Pestet - ahová rokont temetni mentünk - s bár szakadt az eső, sötét volt és semmit se láttam, örökre belém ivódott a kőbányai villamosozás, mint életem legragyogóbb utazási élménye. Ilyennek képzeltem, tehát ilyenné változott.

Később hetekig foglalkoztatott Éva nevű osztálytársam sorsa, aki Farkasgyepűre került. Ott farkasok is vannak, gondoltam, s biztosra vettem, hogy a gyógyíthatatlan betegek a farkasok gyomrában végzik.

A parádsasvári szanatóriumba az unokaöcsémet vitték, aki annyira hiányzott, hogy napokig álmodtam egy képeslapról, amit ő ír majd nekem, s amelynek hátlapján a címzés át lesz javítva, hiszen nem a 27-es számú házban lakunk – ahogyan azt elsőre írja majd - hanem a 29 szám alatt. Ötödnapra a valóságban is megérkezett ez a lap. Amelynek címzésében valóban 29-re volt javítva a 27-es.

Azóta rendületlenül hiszek a képzelet teremtő erejében.

És most jön Fisch Gábor  Röjtökmuzsajjal! A srácokkal, aki gyógyulni érkeznek ide, és akiknek a képzelete ugyancsak nem ismer lehetetlent. Megteremti Rapandit, a varázslót, Urmillát, a kis kék „darázstündért”, az ódon könyvtárat, a kulcsot, ami az ember tenyerében aranysárkánnyá változik. S miközben erdőben, réten, baglyok, denevérek, segítők és ellenségek közt a Vimpáci Madonnát keressük, olyan jó, meleg érzés kezd támadni a felnőtt olvasó szíve körül: akkor hát nem múlik el az ilyesmi. A képzelőerő örök, és bármikor feltámasztható. Sőt: tovább lehet adni, megtanítani, megszerettetni a digitális bennszülöttekkel is. Mi már tudjuk, milyen gyógyító, jóságos erő lehet ez.

Legyen jó nekik is.

Koblencz Zsuzsa
újságíró

Kategória: