Koblencz Zsuzsa: A habostorta tetején a meggyszem: gyereknek lenni jó

  • by rapandi - k, 2016.05.31. - 13:23
A saját varázslóját mindenki másképp hívja. Fisch Gábor László mágusának történetesen Rapandi a neve. Ebből a névből már lehet sejteni, hogy nem súlyos, sötét, sorsfordító erőket kormányoz a tulajdonosa, hanem könnyű, vitorlabontó, kellemes tengeri szelekhez hasonló változásokat, amelyek azonban ugyanolyan jelentőséggel bírhatnak egy gyerekember életében, mint amilyeneket egy felnőtt a saját sorsában nehéz próbatételnek érez. Jó lenne, ha egy ilyen Rapandi társaságát sokáig meg tudná tartani az ember. Fisch Gábor Lászlónak abban a hihetetlen szerencsében van része, hogy nagyapó koráig megtartotta. De mivel nem önző ember, megosztja velünk. Már az első kötet - amelyben Rapandi a röjtökmuzsaji gyermekszanatóriumban érlelte ügyes, bátor, összetartó, férfias kis baráti társasággá az alkalmilag, gyógyulni összekerült, de az elveszett Vimpáci Madonna visszaszerzése során háromhetes téli kaland minden próbáját kiálló négy fiút – folytatás után kiáltott. A szerző tehát ajándékképen átnyújtotta nekünk ezt a másodikat, a Rapandi és a varázspálca címűt is. Hozzám épp gyermeknapra érkezett meg, és mivel amúgy is szokásom, hogy nyomdaszagú vadonatúj, vagy kopott, rojtos szélű, öreg, szépen illusztrált, netán képek nélküli, puha, esetleg kemény fedelű, drága vagy olcsó, egyszóval bármilyen könyvbe azonnal beleolvasok, ha az a kezembe kerül, Rapandi és a tinédzsercsapat legújabb kalandjainak megismerése pláne egy perc halasztást sem tűrhetett. Amikor aztán az első fejezetben egy évnyitó eseményeibe csöppentem, ahol Emil bácsi, a tornatanár, úgy is, mint úttörő csapatvezető próbálta megregulázni a mikrofont – attól kezdve benne is ragadtam a történetben végig. Jöttek az ismerősök – a fiúk, majd Urmilla, a szitakötőnyi tündér - és jöttek az újak, egy tesó és más családtagok, Bori alakjában pedig felsejlett az első szerelem ígérete is. A röjtökmuzsaji kalandok emléke folyamatosan ott lebeg a budapesti helyszíneken, a Hubay palotában és környékén, az épülő Erzsébet hídnál játszódó események felett, miközben egyik izgalomból a másikba eshetünk: megkerül-e a varázspálca ikertestvére, mielőtt katasztrófa történik? Sejtük, persze, a boldog végkifejletet, addig azonban a ravaszul adagolt leírások és meglepetések változása fogva tartja a figyelmünket, egészen a legutolsó mondatig Hogy egy kisgyerek milyen érzésekkel olvassa végig és teszi majd le a könyvet, pontosan tudom, hiszen bennem is van egy ilyen gyerek. Amit ehhez a felnőtt énem hozzátett olvasás közben, arról két mondatban számolhatok be: Fisch Gábor Lászlónak remekül működött a fantáziája és a klaviatúrája megint, miközben ezt a mesekönyvet írta. Az pedig a habostorta tetején az általam különösen kedvelt meggyszem, hogy közben azt is megmutatta: minden ellenkező híresztelés ellenére '60-as években is lehetett, sőt gyerekként is érdemes volt élni. Koblencz Zsuzsa
Kategória: