Rab László: Rapandi hidat ment

  • by rapandi - p, 2016.06.10. - 17:30
  • Rapandi
Immáron a második varázslós kötetével jelentkezett Fisch Gábor László, főhősét, a csalafinta mágust, Rapandit egy retrómese forgatagába vezeti. Főhősei saját kölyökkorának kamaszfigurái, a történet megejtő, a régi Erzsébet-híd újjáépítésének rejtélyét tárja föl. A németek által felrobbantott Bözsi hidat építik újjá, de belészorult egy varázspálca, aminek hatástalanítása rendkívül nehéz feladat. Ha nem sikerül, a híd sutty, felrobban. Az akció végül szerencsés véget ér, és az első, "téli" kötet (Rapandi és az elveszett szobor) után az őszt is rejtélyek megfejtésével töltő fiúk a fővarázsló Rapandi és egy titokzatos tündérgyakornok segítségével hárítják el a katasztrófát. Közben hatvanas évekbeli rolós tolltartókkal és a trükkös keresőradírokkal babrálnak, a titkok háza pedig Hubay Jenő muzsikus egykori félig lebombázott palotája, mely a Duna-parton áll. A valóság és a fikció ügyesen keveredik, a kőszobor kezébe rejtett vonó-varázspálca titkának "feltárása" kell ahhoz, hogy az 1964. november 21-én felavatott híd, mindnyájunk őszinte örömére, ne omoljon össze. Fisch Gábor László merész alkotó, mert korábbi korba viszi nagyon is modern világban növekvő olvasóit, akiknek kedvéért hajlandó a Gutenberg-galaxis hőskorából származó kifejezések magyarázatát is megadni. Nincs DVD meg laptop a történetben, noha a varázspálcák 55 év elmúltával is alkalmasnak bizonyulnak arra, hogy jeleket adva rezgéseket idézzenek elő. A szerző sem tud tehát szabadulni a mágikus kor leleményeitől, de ez nem zavarja meg a felbukkanó Märklin-játékot, mely azért egy jóval korábbi korból a történetbe beguruló játék. A szerző megpróbálkozik az érzelmes szerelmi szállal is (Boriba első szintű tündér és a mesélő közt szövődik), amivel, úgy sejtem, kiskamasz olvasóinak kedvez. Talán csak varázseszközből van kicsit túl sok, de hát ez egy olyan regényben, melynek főmajsztere egy süveges varázsló, bocsánatos irodalmi bűn. Moly, Favi, Ferkó és Gabesz Röjtökmuzsajon kezdték kalandos pályafutásukat, a tüdőszanatóriumban, most pedig Budapestre tették át székhelyüket. Veszélyt veszélyre halmoznak, de Rapandi végül a szitakötőszárnyú Urmillával mindent elsimít. Izgalmas, érdekes olvasmány a varázspálcás Rapandi, ajánlom mindenkinek, még azoknak a felnőtteknek is, akik szeretnének kicsit elmerülni az 50-60 évvel ezelőtti hangulatokban. Bányay Anna rajzai kedvesek, és mentesek minden divatolástól. Finom konzervativizmus sugárzik az egész könyvből. A gyerekolvasók, akik szeretik az elképesztő kalandokat, remélhetően hamar el fognak veszni benne. És Rapandi-rajongókként várják az újabb és újabb bonyodalmakat.
Kategória: